Szivárvány

Holnap reggel Színek Világa tanfolyamot tartok. Most erre készülve teszem közzé ezt a bejegyzést. Idézve egy néhány évvel ezelőtti írásomat:

“Hónapokkal ezelőtt jött egy ötlet, hogy fessek szivárványt.

Nem olyat ami az égen van, hanem olyat ami a Földön például egy szappanbuborékot festeni vagy rajzolni, na az kihívás!
Ilyesmit akartam, de még nem volt hozzá ihlet.
Kb. 10 éve egyszer volt, hogy az akváriumom ahogyan átsütött rajta a nap, olyan erőteljesen vetített a falra egy szivárványt…
Apám azóta is őrzi az emlékét illetve egy fotót róla, persze a fotó nem tudja visszaadni teljes valójában azt a gyönyörűséget, csak az emlékét.
Persze az emlékben benne volt az egyik unokája keze is…
10295761_766177296736707_2977366554894761231_n
Miért jutott eszembe, nem tudom, talán mert nyomott hagyott bennem.
A szivárvány fontos nekem, nehéz leírni, hogy pontosan mit jelent.
Benne van minden szín. Egyszínű fehér fényből van, de mégis benne van minden. Ott van és mégsincsen. Van rá fizikai magyarázat, de mégis csodának érzem. Mások így írnak róla: “ritka és gyönyörű jelenség ,egyfajta mélyről jövő tökéletességet mutat. Minden színt tartalmaz, egy semmibe elvezető ezerszínű út, vagy éppen egy fenséges kapu”
 “A szivárvány nem más, mint égi út, híd föld és az ég között. Számos kultúra azt vallja, hogy a szivárványon ereszkedik le az istenség a Földre, a hősök pedig ezen keresztül jutnak fel az égbe. Vegyük példának a tibeti buddhizmust, mely szerint a szivárvány és a felhő a lelki feleszmélés jelképe. Buddha hétszínű szivárvány lépcsőn ereszkedik alá az égből.”
“Palóc elnevezése: bábabukra. Mit is jelent ez a kifejezés? A bába, báb magyarul tündért jelent, a bukra pedig csokrot, szalagot. Tehát a szivárvány a palócok szerint a tündér szalagja,”
Más forrás szerint “a sokszínűség, a befogadás, a remény és a vágyakozás szimbóluma”
Móz:9,17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
Emlékeztetett valamire… Valami réges-régi dologra ami egyszer volt, de az is lehet, hogy arra emlékeztetett ami ma reggel történt…
Ne szaladjunk ennyire előre.
Amikor jön egy érzés, megérzés egy sugallatt, egy kép, egy szó, gondolat… vagy inkább igazából egyik sem, mert ez valami más, valami amit intuíciónak hívnak, na ott elindul valami. Elindul valami benned, lent, legbelül. Lehet, hogy éppen akkor észre sem veszed, de érzed. Érzel valamit, valami mást. Nem tudod elmondani, nem tudod szavakkal kifejezni, mert nem is lehet csak érzed.
Lehet, hogy megijeszt, kiváncsivá, izgatottá tesz, felidéz egy emléket, cselékvésre késztet vagy egyszerre mindezt! Csak azt tudod mondani, hogy: furcsa. Nincs rá logikus magyarázat, nem tudod mi az oka, nem érted miért jött ez a furcsa érzés, megérzés, sugallat, kép, szó, gondolat… Honnan, merült fel benned?
Értetlenül legyinthetsz:
-Hülyeség… – és  ezzel is hesegetheted.
-Semmi értelme… – magyarázod magadnak… Nap, mint nap…
Olyan rutinná vált már ez, hogy szinte ‘észre sem veszed’, illetve nem tudatosul benned. Most viszont, hogy szóltam több lesz rá az esélyed, hogy legközelebb megállj egy pillanatra mielőtt ezt teszed.
Valami furcsaság magára vonja a figyelmedet, hirtelen ez tudatosul benned.
Csak figyeld! Figyeld meg! Valami oka van, hogy megjelent. Valamit jelez!
Jel ez!
-Ez egy jel! – érzed, de nem érted. Meg akarod fejteni, ki akarod bontani, de nem megy, mert a kérdések, amelyek a megértésben segítenek, itt nem működnek. Sőt félrevezetnek, keresni kezded honnan indulhatott vagy hova vezethet. Gondolkozol a múlton, fürkészed a jövőt, de akkor már nem vagy Jelen. ( Szeretem a magyar nyelvet, de most maradjunk jelen. )
Adott pillanatban megtapasztalhatsz valamit, amire eddig csak annyit tudtál mondani, hogy furcsa. Olyankor egyszerűen OTT VAGY csak abban a pillanatban. Nincs múlt, nincs jövő, nincs idő.
És ami ott van, az Időtlen. Érzed.
Eszünk ezt nem tudja felfogni.
-Mi az hogy Időtlen?
-Az időtlen az jelenti, hogy VAN. Helyesen így értelmezni nem tudjátok, más szavakkal örök, kortalan.
-Áhá tehát, már akkor is ott volt amikor még nem volt idő. Idő előtti. Nincs ideje. Nincs itt az ideje. Időtlen. Idétlen. Ez idétlenség.
Olvasd csak el a szó jelentéseit és eredetét: idétlen, van ám magyarázat, de ha már ott vagy keress rá az időtlen-re is. 🙂
Furcsa, de nekem valami azt súgja, hogy időtlenek vagyunk, akarom mondani idétlenek…
A minap amikor a gyalogátkelőnél azzal szórakoztam, hogy a csettintésemre váltson a lámpa és váltott, persze gondoltam véletlen. Következő alkalommal, szintén váltott és valami azt súgta, hogy ez így megy nem különleges, bennem van, megérzem. Harmadik alkalommal amikor arra jártam megint sikerült, meg sem lepődtem. De meg akartam érteni. Én irányítom a lámpát és okozom ezt? Vagy valami tudatja velem, hogy mikor fog váltani és akkor csettintek?
Nem tudtam eldönteni, mert ugye valahogy mindkettő logikus.
Tegnap este esett az eső, először féltem, hogy elázok, vártam hogy elálljon, de csak csendesedett. Elindultam, hát fogtam az esernyőmet.
A kapun kilépve furcsa érzésem támadt, az eső illata, a párás levegő és a látvány egyszerre érintett meg. Nem akarom, hogy elázzon az öltönyöm, így ernyő alatt is vizes lesz. Érezni akartam az esőt!
“Van aki érzi az esőt van aki csak vizes lesz.”
Ki-be szállásnál, a villamosnál később nyitottam ki, előbb csuktam be az ernyőt, hogy legalább egy kicsit érezzem, de a ruhámat össze se vizezzem.
Alig vártam, hogy átöltözve lemenjek a kutyákkal, ernyő és esőkabát nélkül. Vágytam az esőre, érezni akartam a bőrömön, az arcomon és karomon a cseppeket, de mire leértem már nem esett, épp csak csepergett. Így egyesével élvezhettem, minden cseppért hálával telve lépdeltem, örömmel sétáltam, nevettem, mint egy ‘idétlen’. Sötét volt így nem láthatott senki. Nem volt ott más csak én, nem volt múlt, jövő csak jelen. Csodálatos élményt éltem meg, nem akartam tudni az okát csak figyeltem, éreztem, engedtem.
Elengedtem a gondjaimat arra a néhány percre, pedig rosszul esett, épp előtte, hogy olyan miatt mérges rám valaki amihez semmi közöm, de nem érdekelt, nem akartam gondolkodni.
Reggel aztán egy megbeszélésről kilépve, a Szentlélek térre furcsa érzésem támadt, mintha megbántottak volna. Az bántott hogy olyan miatt volt rám valaki mérges amihez semmi közöm? Miért van ez? Miért érzem ezt a csalódottságot? Miért vagyok ennyire szomorú? -gondolkodom, nézelődök közben.
-Ilyen hülye reklámot! – akadtam ki a szövegen ami a buszmegálló plakáton volt, illetve amit láttam belőle, félig takarta egy bokor: “Mi az összefüggés a párom és a világ jövője között’
És akkor egy vízcsepp ‘landolt’ a homlokomon: -placcs!
-Mi volt ez? Eső?
A következő csepp ugyanott érintett meg, ugyanott a homlokomon. Azt mondta:
-Igen. Ez eső.
Na nincs nálam ernyő, bezzeg tegnap nem esett amikor…
-Esernyő?
-Esik ez egyáltalán? -néztem a macskakőre.
Megláttam egy cseppet, ami furcsa, mintha ez is beszélt volna.
Azt mondta:
-Igen!
-Most örüljek?! Az eső esik!
-igen-igen-igen- jelezték a cseppek.
-Pont most amikor valaki olyanért mérges rám amihez semmi közöm…
-Igen. Semmi közöd. Nem rád tartozik. Ne vedd magadra! Örülj! -mondta a hang.
-Minek örüljek?
-Ennek is hogy nem miattad mérges!
-Nem én okoztam? -kérdeztem.
-Nem! Figyelj csak! Süt a Nap!
-Tényleg süt! -kiáltottam magamban.
-Érezd a cseppeket!
-Esik az eső, süt a Nap, szivárvány lesz!- mutatok a híd felé, utólag belegondolva, nem tudom, miért arra mutattam. Miért mondtam ezt egyáltalán, honnan merült bennem ez fel? -kérdeztem még mindig magamban.
-Menjünk! – mondtam ezt már hangosan. Elindultam. Valamiért viszont leültem a hülye reklámszöveg mögé ( ami persze más volt, mint aminek az előbb láttam ) a buszmegállóban és csak bambultam magam elé. Nem tudom miért. Azon gondolkodtam, hogy van még időm 11-ig, kimegyek a Margitszigetre…
De hirtelen valami visszarántott a jelenbe!
train-206828_640
Megjelent előttem a szivárvány nem igazi csak a jelképe!
Onnan jött amerre mutattam.
Egy szivárvány színű esernyő közeledett felém.
Nem is olyan rég volt amikor kimondtam.
Vagy azért mondtam mert, valami azt súgta, hogy jönni fog?
Mi a magyarázat erre az időtlenség?
Nem tudom, de érzem, hogy ez nem idétlenség és nem is véletlen.
Bár nem teljesen ilyen szivárványt akartam festeni, nem gondoltam arra sem, hogy ilyen módon, de nem is ragaszkodtam a kivitelezés módjához. Megdöbbentem, hogy mire lehetünk képesek.
Így festhetünk meg életünkben mindent?”
Eddig az idézett, több éves piszkozat.
Azóta már készültek csodás, színes alkotások általam és nálam.
Már ilyen szivárványokat eddig is alkottak a résztvevők három színnel a Színek Világán:
10547727_10205220223368599_1552455487029199387_o (1)
Most viszont tényleg szivárvány következik nem is egy, saját kezűleg készítjük el őket, mindenkinek sajátja lesz!
Én már látom! Elhozom nektek!

“Szól Onnan, Lentről.

Semmisem Oknélküli vagy Lehetetlen.
Szivárvány Okozhat Létélményt.
Sok Oka Létezhet?”
SOL OK

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.